Óceánba vágyó sivatag

Érted sírnak az orgonák,
Mióta nem tüzel a vágy.
S most, hogy nem vagy itt, oly üres
a fiss-lepedő-szagú ágy.

Útra keltél gőg-hajóddal...
Messze vittek a hullámok.
Nekem csak képek maradtak
És homokba fúlt, vad álmok.

Kérlek jöjj most vissza hozzám!
Helyem már itt én sem lelem.
Elmúlnak az ifjú évek...
A vonat csak száguld velem.

Élet-sineket hagyok el;
A kerekek egyre törnek.
s bár nemes az utam célja,
Rég-elmúlt lázak gyötörnek.

A szárazföld belsejéig
Kell emlék-terheid vinnem.
A sivatag túl közel van
És messze az óceán innen!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.