Talány

Pereg az óra, dörög a tóra
Szóródik széjjel, sziszeg szeszéllyel.
Menni kéne már, esot hív a nyár
Beburkolni berreg, brekego béka benned.

Szakadó tó, puha ringató, ó,
Tenyérnyi talány, Titikaka-tó                    
Ontárió. Os vágy. Ezüst dió.
Pettyes víz, perceg tíz, az ido.

Serceg a gágog a vijjog, téblábola, szunnyada, piszmog,
Tó vize pelyhes víz, terjed, indula, indula lelked
Tapad a víz a ruháddal, elfulladsz együtt a tájjal
Morzézik hal ide sápad, integet, elvisz a vágyad.

Szent ido, mennyekbe visz, elvész
Torkomban süpped a szent vész
Pokolba visz a magány, puha fárad
Indul a vonat, Balaton good-bye, alázat!                                                                            






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.