Arra a napra

Nem mondhatod akkor,
Hogy készületlenül ért,
Hisz mindenki mindent megtesz azért,
Hogy maga ellen azt a sorsot kihívja,
Amit igazából csak az Úristen ért.

Addig a világ összes kísértése
Kedvedre való volt, tettél az egészre,
S egyetlen lapra feltéve metéltél el
Minden kisarjadt reményt,
S hanyatlottál melléjük estére.

Reggelre rád ül a félsz,
Mellyel kiskorú nyomorod óvod,
De vegetálva, bérrabszolgaként
Mégis lojalitásra inted az utódod,
S reméled, ember marad így is, azért.

Nem kellene reszketned sem,
Mert abban percben megreked
Éppen folyamatban lévő végzeted,
S félúton megállnak lebegve az ősz
Hulló színei is, sorsukon merengve.

Úgy érzed, amit lehetett, megtettél
Magadért, s magad ellen nagyobbat
Az átlagosnál sohasem vétettél,
S hitted, hogy élni úgy is egészen jól
El lehet, hogy ha hallgatsz mindenért.

Másoké volt mindig a dicsőséges,
S nyereséges napok végtelen sora.
Míg benned addigra csak árnyékokat
Kísért utolsó útjára trombita, harsona,
S köztük a csend sem volt emberséges.

Nem számít, - itt és most-, már ez sem,
S érzed, hogy mégis készületlenül ért,
S házadba, mint a jósolt tolvaj osont be,
Mert megtettél mindent azért, hogy kihívd
Magad ellen a sorsot, amit csak az Úristen ért.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-27 08:59:20
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-27 08:59:20