Ajánlás

I.
Maradtatok itthon,
sajgó álmú árvák elegen,
itt rekedtetek kalandvágyból,
egymásnak is lassan
idegenné váló nemzedékek
két emberöltőnyi
nyomott szürkületében.
Szeretetlenségünk börtönében,
mint marcona, szürke fegyőr,
jár körbe kulcsait rázva a félelem.
Dolgaid nyitja pedig ott van előtted,
csak szólnod kéne, igazat végre.
Tedd az asztalfőre mécsest,
s ne félj tovább attól,
ami szabaddá tesz.
Szemed majd sajdulni fog a fényben,
pupilla, retina, szembogár szűkölve
szűkül, majd meredtre tágul,
de ingatag léted biztossá szilárdul,
ha markolod, ami öröktől a tiéd,
s nem másoktól kéred alamizsnául.

II.
Annyi kapkodó, kapzsi szolga,
koncért remegő renegát,
hablatyol habzó szájjal naponta,
hogy ne csináld a fesztivált,
örülj, hogy vagy még, s tiszteld
a széllel változó törvényeket.
Próbálják elhitetni véled,
hogyha betartod majd azokat,
könnyebb lesz neked az élet,
s hogy ez az egész csak érted,
s miattad lett ilyen körülményes.
De te megtanulod lassan,
hogy az uzsorás jog, s törvény
neked nem ad kenyeret,
s a hiány a bizonytalanságot fokozza,
mely nap-nap után szipolyozza,
szíved, lelked, időd, erőd, életed.

III.
Csábító, könnyű hazugságok,
laza hitelek teszik a szépet neked,
s mire vennéd a bátorságot,
hogy ellenállj,
már ráment mindened,
„jobb” esetben csak a tiéd,
rosszabb annak, kinek családja van,
asszony, gyerekek.
De végül is egyre megy,
átgondolt képlet ez,
eszed magad, rágódsz nincseken,
depressziód verdesi az egeket,
ám a sokat emlegetett
védőhálót, szétrágták már régen
a hízott patkányok, s az egerek.
Magadra maradsz,
hiszen a legjobban így boldogulsz,
„képes vagy rá, meg tudod csinálni”
hitetik el véled,
s a régi közösségi létet
rontják naponta cudarul.
Csattan a rács, csörren a lánc,
csapódik a lakatpánt,
börtönajtód döndülve zárul.
Atomizált részecske vagy,
s a gyorsító gépezet ledarál,
ahogyan vagy, gúnyástul,
s a felelősség mégis reád hárul.

Azért, hogy ez ne így legyen
ajánlanék mostan valamit neked:
Cselekedj végre egyszer magadért,
Szólj igazat, ne csak a valót fényezd,
takarva a rútat, taposva a szépet.
Őszinte szót, ha lehet, s ha mered,
hogy épülhessen benned a remény
s nem lesz újabb gyötrelem,
mert „A szeretetben nincsen félelem.”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-13 09:21:39
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-13 09:21:39