Territórium

Kikászálódsz  a konszenzus rendőrautójából.
Élveboncoló esőben bőrig ázva,
sietős léptekkel törsz utat magadnak
a fóbiák  muszájlabirintusában.
Ez az utolsó alkalom,
hogy végre tisztázd magad: áldozata,  
vagy haszonélvezője  vagy-e kalapácsnak,
ami bezúzza tudatod térfigyelőkameráját.  
Egy-két kimaxolt elmebaszás
persze még jól jöhet,
a felszíni truvájkodások, meg a tagadás
mentsvára közé, de azt azért ne gondold,
hogy a ráció felajzott zsandárkutyáit
néhány tolókocsiba ültetett hallucináció,
csakúgy bármikor sarokba szorítja.
S hogy felelősséged körbevizelése
bármit is bebiztosíthat, az minimum kétséges.  
Miközben ez a   frusztrált,  és neurotikus
rongyokba  öltözött Magyarország, nem azért  
ránt be magával a vécébe,
hogy a párzásban partnered legyen,
csak szimplán a   pofádba
brúzol, hogy aztán egy nyirkos és rothadó
zsákba csavarjon, amiből gyáva vagy megszökni,
és ahol már nincs helyed maradni sem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-28 12:23:57
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-28 12:23:57