Territórium
Kikászálódsz a konszenzus rendőrautójából.
Élveboncoló esőben bőrig ázva,
sietős léptekkel törsz utat magadnak
a fóbiák muszájlabirintusában.
Ez az utolsó alkalom,
hogy végre tisztázd magad: áldozata,
vagy haszonélvezője vagy-e kalapácsnak,
ami bezúzza tudatod térfigyelőkameráját.
Egy-két kimaxolt elmebaszás
persze még jól jöhet,
a felszíni truvájkodások, meg a tagadás
mentsvára közé, de azt azért ne gondold,
hogy a ráció felajzott zsandárkutyáit
néhány tolókocsiba ültetett hallucináció,
csakúgy bármikor sarokba szorítja.
S hogy felelősséged körbevizelése
bármit is bebiztosíthat, az minimum kétséges.
Miközben ez a frusztrált, és neurotikus
rongyokba öltözött Magyarország, nem azért
ránt be magával a vécébe,
hogy a párzásban partnered legyen,
csak szimplán a pofádba
brúzol, hogy aztán egy nyirkos és rothadó
zsákba csavarjon, amiből gyáva vagy megszökni,
és ahol már nincs helyed maradni sem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-28 12:23:57
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-28 12:23:57
