Film

az égadta világon semmi
ez csak szélzaj és józsef attila
és szünetjelek a térben vöröslik
messzire ami más-nap telefon
ébreszt eltévedt cipő vodkásüveg
keskeny női kéz kúszik a padlón érte
együtt csusszan függönycsipeszekkel
messze az álom zuhanylana a rózsa
ám rádió hát megszólal gyöngéden
hajolj rám (már nem kívánom) a test

ruhákba ébred résnyire nyitott
konyhaajtón át képzelt illatokhoz
ferde folyosó szűk pokolélménye
neonfénytől feldagadnak a tárgyak
az erezett kéz ím kávét mér gázláng
vizet forral szolgálatkészen kinyit
bezár kinyit bezár újra és újra kiskanál
nagytotál kavar porceláncsésze dísze
fényperem rítusba fojtott végítélet csikorog
a számozott lépcsőházi ajtó most látható

a hősnő egészen árnyékból előtör
arca is van azt hiszem szép lehet mint a
négyzetraszter-rácsok lépcsőfokok
majd léptei a tetőre megint szélzúgás
képpé nyílt hang a város alszanak
a dobozkaházak csak fénysejtek tánca
az églilán inneni lencsevégen magányos
pantomim hegedűszó sír elég a felkelő
nap tüzében meghajlik szakadt húrok
és lépcsők újra vissza a mélybe






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-25 03:51:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-25 03:51:55