BÚJÓCSKA
Elcsuklottak a farkasok,
kitakarták a teliholdat ,vagy elfogyott,
nem tudom,
félek is megnézni, lehet, hogy üvölteni kéne
helyettük, nehogy csendbe torkolljon az éjszaka
rendje,
jól megmunkált csodákat szorítok zsibbadásig,
pislognak a nappalok reám, az ég, ahogy
lehunyja kék szemét, csak játszik, én bújok ,
s ha kinyitja már meg is talált, majd én is
hunyhatok egyszer, van pár vegyszer, azonnalra
de minek - a halál az nem csak talán, az biztos
e felfordulás közepén, mit hagytak előttünk,
s hagyunk magunk után , állandó
csak a zűr,
azt hiszem, már nem is zavar,
végül eloldalognak az égtájak , csak a
párhuzamosok maradnak
a végtelenben kisiklik minden definíció
érdektelen minden találkozás, csak
az az egy valami van...
amit egész lényedben
mindig csak hiába
kerestél.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-17 00:04:29
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-10 21:38:07