Gabalygás

Csobog arcodra ujjaim áldása -
úgy hűsítlek, ahogy gyökerek
szürcsölnek talajnedvet,
s közlekedtetik egyre feljebb
pupilláid éj-lombozatába
rigónk énekét. Szárnya e vihar;
rávillámlik húsunkra a vágy, -
szemed is elnehezült,
nem tartja az eget;
pillantlak hanyatt! - vadvirág-
gyöngyödre liheg a szél;
tombol és rohan,mint
ármedrét elöntő folyam; hátán
erdők,
            házak,
                          emlékek
--- roncsa!
(Könyvek nélküli tudás
e vérparázs tapasztalás:

nem hamu, nem tűz;
karjaival magához
húz
         - a kígyó-derekú
szomorúfűz ---)
ággabalygás!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Lyukasóra, 2003
Kötetben: A szeretet fájdalma (Budapest, 2014)
Kiadó: KAPU
Feltöltés ideje: 2014-09-16 12:02:12
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-16 12:02:12