Ambivalencia

Isten hazudik,
úgy hazudik, mintha hinne,
Istennel nem vitatkozom,
nem filozofálok
pohár bor mellett,
vagyis, Isten hazudik,
ha nem áll szóba velem,
részegen tántorog,
s az égre nyújtva kezeit,
rimánkodik,
miközben Mária,
egy mihaszna legyet üt
marasztón, és
malasztosan magán.
Isten nem jelenvaló,
nem is illendő.
Isten fárasztó, ezért
naponta tagadom.
Széttárt szárnyai közt
kettéhasad a múlt -
illetéktelen a jövendő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-07 09:12:02
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-07 09:12:02