A kiélt pornós elérzékenyül
Tudod a félórás menetek után néha,
eszembe jutnak régmúlt szerelmek…
Fürödtem mosolyukban… És jött Éva,
majd Annamari. Az évek csak teltek,
s ha belegondolok, visszapörgetem,
hogy a terekben, az időben elmerülve,
játékba vittek, cinkosok voltak velem,-
belereccsenek, szívükkel szembesülve.
Nincs mentségem. A halk emlékezet
nem kegyelmez, bedarál, lassan felőröl:
A végére érek, megmosok minden kezet,
majd újra, és újra elkezdem előröl.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-04 10:11:46
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-04 10:14:03
