A kiélt pornós elérzékenyül

Tudod a félórás menetek után néha,
eszembe jutnak régmúlt szerelmek…
Fürödtem mosolyukban… És jött Éva,
majd Annamari. Az évek csak teltek,

s ha belegondolok, visszapörgetem,
hogy a terekben, az időben elmerülve,
játékba vittek, cinkosok voltak velem,-
belereccsenek, szívükkel szembesülve.

Nincs mentségem. A halk emlékezet
nem kegyelmez, bedarál, lassan felőröl:
A végére érek, megmosok minden kezet,
majd újra, és újra elkezdem előröl.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-04 10:11:46
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-04 10:14:03