a becsületről

elvárom a következetességet, vagy mindenkit akarjon
megölni valaki, vagy senkit, ne vádoljon gyilkossággal
másokat, miközben ő is gyilkos, fekete-fehéren látom
a dolgokat, nem tudok árnyalni, hogy igenis a
kiválasztottság feljogosít a szelektálásra, nem tudom
átmenetet képezve érzékelni ezeket a finom különbségeket,
ha valaki becsületesen mindenkit megöl, az csak azért
kerül a pokolra, mert önmagát is megöli, ezért javasolnám
a következetesség betartására a pacifizmust, rendes munkát
végeztetnék mindenkivel, mint egy energiavámpír,
hajszolnék, nem lenne apelláta, nincs kegyelem, mindenkit
meg kell ölnötök, ha már elkezdtétek, végezzetek alapos
munkát azokon is, akiket életben szerettetek volna hagyni,
mi ez a kivételezés, a gyilkosságban nem ismertek
gyilkosságot, ha csak szortírozva megy, szegregálva,
ugye nem azért akartatok gyilkolni, hogy nektek jobb
legyen, ugye mennyire megéri a sok gonosz embert,
mind az ellenségeitek, rajtuk kívül senki más, mindenki
jót akar nektek, hát öljétek azt, aki megérdemli, majd a
végén egymást, mint azok, kiknek elfogyott az élelmük
és halottaikat is felzabálták, mert állataitok, gyerekeitek
és szüleitek is meg kell ölni, nem, nem fájdalmasabb, a saját
halálotok lesz a legszörnyűbb, még annál is elviselhetetlenebb
ahogy végül is egy iskolai ámokfutó sorozatgyilkos diák
rémtettei után nem vet véget nyomorult életének.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-04 08:19:23
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-04 08:19:23