Anna

Annába botlani az eresz alatt,
kezdetnek nem rossz.-
Grillcsirke szagban.
Ahol
újságpapírba csomagolt alkony
reszket, miután ezredjére is
bicskába szaladt.
Hol gesztenyék aszalódnak
száz éves avarban.
Kifújod orrod, meg nem is,
beméred a lépcsők fokát.-

Annába botlani reggel.
Joghurtos poháron át.
Kristálycukorral kezedben.
Valamit mondanál, már
nem bírod tovább,
de rád szól:
-Az méreg! Ne edd meg, adok
barnát, az finomabb, puhább.

Annával szemezni fél percen át.
Valamit suttog, hogy épp ne halld,
de fülelsz, szomjazod minden szavát,
és dülledt szemekkel kihúzod magad.

Annára gondolni folyton.
És tudod, már kezdetben elvetélt,
de valahogy a vágy nem enged,
és molekulákra szakadsz egy ponton.
Vele kelsz, vele fekszel,
magadban vele beszélsz,
Annát lélegzel:
beszívod és kiereszted.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-03 20:51:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-03 20:51:19