Masszív átok
Az ember önmagának, önmagával egyedül
élve ismerszik meg.
Olyan fura néha önmagunknak lenni,
rájövünk, mennyivel fontosabb egy infó,
ha nekünk szól.
Ami egyszer eszembe jut és elfelejtem, az
már nem fog többé eszembe jutni, így
válok egyre gondolatlanabbá.
Az életemben már nem lesz eredménye a
tanulásnak, szeretném, ha a következő
életem szerzőtársként említene.
A szeretetre jövedéki adót kellene
kivetni.
Ájulatba ejtesz, sokadmagunkat, így tudom
meg, mennyien vagyunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-19 13:46:34
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-19 13:46:34
