Szavakba szőtt élet

„jussomért, legjobb részemért hajtok
csonkán e mindig hiánnyal síró,
szimmetriásra tervelt világban.”
                       /Nagy László/




Közel az idő.
A teve tű fokára hágott.
A gazdag ifjú sarkon fordult,
És otthagyta Őt,
S elporzott sportkocsiján
Jeruzsálem felé.
Választott.
S erre nincs válasz
Számára soha többé.

Közel az idő.
A teve a tű fokára hágott.
S szavaink szövetét
Felszakította a hiány,
Mint hínáros tó vizét
Rebbentette fel a szél
Egy csendbe hulló hajnalon.
Partján álltunk egykor,
Nézve erősen a túloldal felé.




Közel az idő.
A teve a tű fokára hágott.
Egyik a másik után.
Hátukon a bölcsek,
Akik Napkeletről jöttek,
Hónapokon át a csillag nyomán.
Vizeken, hegyeken, sivatagon át,
Meglelni azt az Egyet,
Aki mindenre feleletet ád.

Közel az idő.
A teve tű fokára hágott.
Becsukom magam mögött
A kertkaput, s dolgom után
Látok. Lódítják a szelet,
Villámtalan robban az ég.
Már nem érint az egész.
Simul kezemhez a kapanyél,
S néma ima remeg a számon

Közel az idő.
A teve a tű fokára hágott.
A szavakba rendezett élet
Legjobb részeit hazudja
Vidámmá e túlhevített
Vasárnapon. Csendre
Vágyom, őszinte szóra,
S hogy megtaláljon az,
Aki a jussomat kiadja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-18 10:29:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-18 10:29:25