Mindenki eljut

Vajon mennyire szereti istenét,
akinek szent az emberszeretet,
keresi, mint Bach lázában a zenét,
kívül és belül, ahol csak lehet.

Emberszeretet, mindennapi kenyér,
katolikusnak oltári szentség,
minden gazdagságnál sokkal többet ér,
mint az üres hit és a reménység.

Azért kell szeretni embertársunkat,
mert önmagunkat becsüljük ezzel,
ölelésre tárjuk fáradt karunkat,
nem ölni az önző szerelemmel,

a szerelem végül is elpárolog,
nem kísérhet soha a halálig,
a test már az enyészettel oldalog,
s mindenki eljut a Golgotáig.

2014. augusztus 15.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-15 00:43:35
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-15 00:43:35