Hideg vihar sodor
Itt állok most a sosem-volt igazságok és álmok szigetén.
Próbálnak sárbalökni kegyetlen, valóság-szagú, áramló szelek
és bíráló tekintetű, éjszakai bárfényeken edződött
illetlen, vibráló, hazug Szólamok fekszenek keresztbe elém.
Fel-felcsapó, torlódó hullám-jajok hívnak maguk közé.
- Hallgatnák rájuk, de tudom, elmerülnék -
Érzem, ahogy lelkembe marnak fényes-vad félelmeikkel.
Kitépnék belőlem boldogságaimat, ha hagynám -
De felemelem két üres, nyomorodott kezem,
összesöprök egy fénypontnyi dalt még
- magamnak -
a sosem-volt igazságok és álmok szigetén.
Aztán hideg vihar sodor
indulok maradék időmben tovább.
Lassan kúszik felém
tudom, majd utolér
a Végtelen -
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
