Csoportos kiszedés
Uszadék század csak sodródott a történelem
árjában. Kő kövön aluli ütéssel maradok
tisztelettel. A huzat becsapja a fellegajtót,
amit nyitogatok. A bicskát is, bizonyíthatóan
az üvegzsebemben. Kifordulok magamból,
már annyian leköpdöstek, hogy köpönyeg-
forgató leszek. Köpönyegforgatóként kisebb
lettem, mert ami ingem volt, nem vettem
magamra. Hányni jár belém a lélek, amit a
falra hányok és átmegy a falon. Le vagytok
ejtve, de mivel magamban csalódtam, magamba
zuhanok. Sok nő behordta gyermekét a
tudatalattijába. Háborúban mindent szabad és ti
szabadok akartok lenni. A fény vakokat sunyin
eszik, mert a hangja később ér oda. Striás a
májam, mert mindig hízik. Nem esz meg, csak
megkóstol, pont ott, ahol a legjobban fáj.
isteneket a helyükre festek, a mennyezetre.
Nagy az ember istenkertje. Agonizálunk,
mégse számíthatunk eutanáziára. A marionett-
madzag tompít, amikor talajt fogunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-05 12:08:51
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-05 12:08:51