lehull az őszelői nap
akár az életfalak
miként az évek alatt
elharapódzó életfalat
az ősszülő már őszül
felszáll a fellegen
– s lám –
forr a dalom
ha akarom
ha nem
vele forr a vérem
már őszülő a szerelem
valóvá váltandó
álom az életem
– s legott –
repül a képzelet
a képtelen képleten át
forr a dal egy életen át
ha akarom
ha nem –
elviharzik a dombokon
vele fut a vérem
forr a dalom
ha akarom és
ha nem –
akarom!
