Hóember
Az éjszakát szürkére színezi a hó,
Élénk festék helyett, lapátolni való.
Hűvös pihe lepelbe vonja a földet,
Halkan titokba rejti az örökzöldet.
A gyermek felébred, mosolyt csal arcára,
Ritka játékának alkotó szavára
Öltözik, kiszalad, gyúrja és görgeti.
Olvadó álmait sokáig kergeti.
A teste már elkészült, emberi a forma,
gombok a szemei, répából az orra.
Rossz seprű ujjakkal mereven felmutat,
Teremtő kezek közt lélek után kutat.
Sokáig várok talán, lélektelenül.
Hidegen, unottan, jégszív dobog belül.
Fagyos lehetnék, de ha rám ragyog napod,
A melegség megérint és rommá olvadok.
Mosolyom nem vész el, csak átalakul.
Merev tekintetemben áhítat láng gyúl.
A kezedben élővé melegedem át.
Bár most még jég vagyok, de várom a csodát!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-28 19:26:14
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-28 19:26:14
