némuló

Az elképzelés megbukott.
Arról volt szó, hogy külön utakon,
valahogy a hídra felvonszoljuk
mind a ketten, ami nálunk van
csorbán belőle, és ha találkozik ott,
lesz abból felfoghatatlan
és képtelen egész.

Nem működött, jött valami gikszer,
vagy eleve így volt kódolva,
túléltem. Ahogy te is: ép bőrrel
és nagyjából boldogan. A jövőmben
nem vagy, a múltunk lebomlott,
nincs benne semmi, amit
ne tagadtál volna meg.


Most itt ülök, az egésznek háttal,
és nyár van sokadszorra.
Várom, hogy lassan felszívódj a tájból,
amiről hallgatok, az nem lesz
foltos tőlünk addig is. Mert nem voltunk
mi csak a versben, és én többet
nem foglak kimondani.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-19 21:14:18
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-19 21:14:18