kis abszurd

Egy férfi lépett be a takarékpénztárba.
Ruhája inkàbb sportos volt, mint elegáns
már majdnem hányaveti. Sorszámot húzott,
és komótosan sétálgatott az ügyfelek számára
fenntartott várakozótérben.
Rövid idő múlva aztán a gépharang jelezte,
hogy Ő következik.
Kettes ablak, kihuzta magának a karfás széket
és fegyelmezetten leült.
Az ügyfélpult túloldalán egy korához és feladatához
képes is fiatalos, de meglepően bár cseppet sem kihívóan csinos
nő űlt.
-Miben segíthetek -kérdezte.
-Hitelt szeretnék felvenni -közölte tárgyilagosan a férfi.
-Még is milyen céllal -kérdezte kissé tolakodóan a nő.
A férfit sértette ez a tolakodás és azonnal replikázott.
-Banántortát szeretnék venni. Egy hatalmas naagy banántortát.
..aztán hogy ne legyen túlzottan nyers, hozzátette:
-..tudja nászajándékba lesz.
A nő vette a pimaszságot és beszállt.
-Gondolom csinpánzok esküvőjére lesz.
-Látja, kitalálta a gondolataimat vagy járt már hasonló cipőben.
-Vetette oda a férfi.
-Nem, én még soha nem léptem túl a hitelkeretemet.
-Mondta a nő kelletlen nyájassággal a hangjában.
A férfi higgadttan reagált.
-Na de biztosra veszem, hogy jóval többet keres mint
én, egy
ilyen kis kellemes irodában mmm.. légkondicionáló
meg minden.
A nő erre nem tudott mit mondani. Hallgatott. Kis idő mulva
számítógépe monitorát fürkészte, majd megszólalt.
-Mivel foglalkozik?
A férfi válaszolt:
-Halhatatlan vagyok.
A nő kissé közönyösen:
-Milyen érzés halhatatlannak lenni?
-Olyan mintha halandó lennék, csak
tovább tart.
-Nem unalmas?-kérdezett újból az ügyintézőnő.
-Óoo mindig adódik valami, tudja annak idején
én voltam Sir Winston Churchill.
-Értem -reagált a nő. A számítógéppel bogarászott.
-Mikor született -kérdezte.
-hetvennégy tizenegy huszonegy -vágta rá a férfi.
-Melyik évszázad?
-Ezerkilencszáz, de benne van a számítógépben is,
hát nem csodálatos a technológia?
Ha ilyen technológiánk lett volna, megnyerjük
a világháborút.
-Hát megnyerték nem?? - kekeckedett a nő.
-Már úgy értem, hogy mi robbantottuk volna ki -
reagált a férfi.
Az ügyintézőnő közben papírlapokat húzott elő.
-Itt a szerződése, csak alá kell írni.
A férfi aláfirkatotta a lapok alján lévő rublikákba a nevét.
Fogta a szerződést, felállt, akurátusan viszatolta a széket
majd még odaszólt a nőnek:
-Ha nem lenne férje, elhívnám egy vacsorára.
-Nincs férjem, barátom van -monta nyeglén a nő.
A férfi biccentett, sarkonfordult és egyenesen kisétált
a bankfiókból.
Kint épp szirénázott egy mentőautó.
Tél volt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-10 17:13:39
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-22 13:41:04