magamtól magamig

reám szakadt a jövő-
kép tömény csendben törleszt
(mindig a múltban lézengtem,
fél szemmel a jelenben). úgy
elvagyok magammal magamban
tudtomon kívül fejlődnek az események.
költő, te még írsz verseket a párás hajnalról,
amelyen végigsétál a reggel? vagy
ma már badarság esőcseppekről szöszölni, csak
a villámról, ami úgy csap le, mint az istennyila.

telihold van. áporodott köz, helyek.
verejtékezik az álmom. gyűrt párnámon
ringatom a fejem bele az éjszakába.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-08 23:08:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-08 23:08:19