Tócsában tollászkodó veréb


(1)

ha nem tetszik, lépj, te tűnj el elébb
falra festett kép talán a fészked?
szánalmas, didergő, szürke veréb
hát nem látod, ez csak egy kis részlet
üvegben erjed, must még az újbor
a kenyér is szegetlen, s úgy marad
menj inkább, csipkedj morzsát az útról
tócsákban áll ott kint az úrharag
minél többet iszol, annál több lesz
látod, freskómon beteg minden báb
nincsen szájuk, akármennyit tölthetsz
csupa ujj és fej, mint egy csupasz láb
maradsz? egy szőrszálnak rápingállak
előbb-utóbb mozdul az őszi légy
és égbe szállnak a tizenhármak -
a tizennegyedik te magad légy


(2)

ha már fáj, fájjon úgy, ne is legyen hangom
később, ha beheged, marad rekedt sanzon
kényszerek érhetnek illatos szavakban
a betegnek akkor is beteg szaga van
torokba hiába fertőtlenítsz szerrel
sejtekből párállik, főleg este, reggel
félig csiszolt csillag, karcos a nap, érces
szilánkos a szív is, amíg magadért tesz
harapod az ujjad, sorba mind a tízet
amelyik most nyilall, kilencet is kitesz
álmodon hangfüggöny, horkol a hold, vagy te
valaki fölébreszt, ám nem érdekled azt se
menny és pokol között oly keskeny az utca
a tegnapi veréb keresztjében bucka
át akarta lépni, de túl gyors volt a láb
cinkos lettem én is, de öltem legalább





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-02 22:45:28
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-02 22:45:28