Százéves anyám

Az én csöppnyi anyám százéves lehetne,
elvitte az isten, rég el van temetve,
huszonhatéves volt, mikor megszült engem,
istenétől áldott, szentelt szerelemben.

Apró, madárcsontból állt össze a teste,
égő, zöld szemével fiait kereste,
három közül egyik mindig elcsatangolt,
amióta meghalt, fényesebb a mennybolt,

hogyha feltekintek időnként az égre,
a fellegen átsüt fénylő bölcsessége,
tudja, anyák napján mindig átöleltem,
és gyönge karjában nyugalomra leltem.

Százéves, jó anyám, kell a biztonságod,
elbizonytalanodtam, ezt te is látod,
lehunyom a szemem, így jobban hallani,
most te kezdesz nekem valamit mondani!

2014. május 4. vasárnap







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-05 08:20:53
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-05 08:20:53