Összecsomagoltam

Megy tovább az élet, előre vagy hátra,
irányát nem tudom, mert nincs is iránya,
nekem úgy is mindegy, hiszen készülődöm
minden reggel, este, fényes délelőttön.

Összecsomagoltam, csak vállra kell venni,
ha rám szól az isten, mást nem lehet tenni,
fogom a motyómat, indulok, amerre
hallom az ő hangját, mintha félreverne

valahol egy harang, betöltve a teret,
hiába forgatom nyakamon a fejet,
hogy be tudjam mérni a dörgés irányát,
tiszta a levegő, szemem mégse lát át

a titokzatos és homályos fátyolon,
biztosan nem barát, még csak nem is rokon,
olyan lehet, akit nem láttam még soha,
de köze van hozzám, talán egy mostoha.

Akit nem ismerek, nem minősíthetem,
kárt még nem okozott, csalódást se nekem,
épp eleget gyötört eddig a fájdalom,
attól mentsen meg ő, azért imádkozom.

Majd mikor menni kell, szomorúan megyek,
emlékezni fognak talán az emberek,
hogy élt itt egy félszeg, jóravaló pára,
vigyázhatott volna jobban is magára.

2014. április 24.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-28 04:59:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-28 04:59:19