A nemzeti ünnepen
Égig érő fű nő a pusztán,
a legszebb nemzeti ünnepen,
mi kisebb fűvel is beérnénk,
de ünnepkor itt ilyen terem.
Nem képes együtt ünnepelni,
csak egymásnak háttal, a magyar,
kis túlzással tízmilliónyi
akarat feszül és port kavar,
a tisztánlátás porviharban
kilátástalan, bús kísérlet,
még mielőtt elkezdődhetne,
csúfos kudarccal ér csak véget,
egyre többet kellene látni
minden nap, főleg ünnepeken,
irányt csak az tud kijelölni,
ki tudja, a célban mi terem.
2014. március 15.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-28 04:50:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-28 04:50:59
