Ébredés

Vakok közt látóként a világot látva.
Millió hirnököt döntenek a sárba.
Ordítok a szélbe halld meg szavam!
Ne űzd el magad elől a vadat,
legyél egyszer végre önmagad!
Hajítsd el mi romlott elmédbe maradt!
Más gondolataid magadénak szövöd,
a szabadságot rabként kezedre kötöd.
S míg mind ezt te észre sem veszed,
masszává olvadt minden mit szeretsz.
Egy a szó, és egy minden mondat,
de akart fegyverből szól az összes gondolat.
Vedd végre észre, hogy hamis az igaz,
normákért küzdesz, mit legbelül tagadsz.
De ordítani késő már, megfordul a szél,
s szavam vakok helyett, csak süketeket ér.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-04 07:10:07
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-04 07:10:07