Kórisme

A börtönben mindenkit megvernék,
pedig látnák, hogy nem vagyok
áldozat. A testtartásom és a
szemem hat fegyverként, engem
senki sem látogat.

Bármikor letöröm a hangulatot,
én vagyok az energiavámpír,
lefárasztom a tudatod, tőlem
fogsz eret is majd vágni.

Nagy bohóc vagyok, szeretek
mindenkit kifigurázni. Ha a
nevetéstől nem ragyogsz,
kivonszolom a hullád is.

Mindenki felett ítélkezek,
nagyon agresszív vagyok. Az
arcom egy kissé remeg, ha nem
kapok üzit Valentin-napon.

Politikám sérelmi alapokon
nyugvó, pozícióm kényelmi.
Én vagyok az a koszos bunkó,
aki egy sötét sikátorban félrehív.

Bennem megvan az erőszak génje,
visszaélek az erőmmel. Hamar
eltört a mécses, mert egy
gyengével könnyebb.

A távolról jött ember ostoba és
nem rosszul tájékozott.
Viselkedésem goromba, mások
pofájába bámészkodok.

Valamibe bele fogok fáradni és
elvesztem az önkontrollt.
Próbálok senkit se megtámadni,
csak nyugisan összeomlok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-03 18:36:16
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-03 18:36:16