Önkép (túl, sok, információ)

A koponyám a baloldalon laposabb.
Csecsemőként mindig balra voltak tőlem az
érdekesebb dolgok, ha háton feküdtem.
Kialakítottam magamnak a domináns jobb
agyféltekét. Hogy jobban boldoguljak a
világban, megpróbálok mindig az élére
feküdni, hogy visszalapuljon, különben ki
kell centíroznom kiegyensúlyozva szívem
baloldaliságát. Farral előre jöttem a
világra, már akkor szartam rá. A farkam
is lapos, minden matrac olyan, mint egy
lyuk nélküli guminő. Domináns szememmel
rálátok az arcomra, így felismerem magam,
ha nem lenne a közelben tükör. Magamra
ettem azt, akit táplálok. Utánam már nem
születhetett testvérem. Agyam
magzatvizében talán ezért nem foganhat
meg semmi, csak elvetélt gondolatok.
Körülmetéltek. Mára érzéketlenné váltam.
Képtelen vagyok bármibe is beleélvezni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-14 17:29:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-14 17:29:19