Jég

Jégdarabok üstökösként szállnak a szélben,
árnyékuk csóvaként szárnyak a légtérben.
Földre érve kinyílnak és hagyják a siklást,
a napfény feloldja őket és elöntik a tisztást.
Asztronauta vagyok az ürességetekben.
Megpróbálom helyettetek teljesíteni a küldetéseteket.
Annyi csillag van már az égen,
hogy lehozzák a földre az isten szerelmére.
Egy csillag épp pislog a Tejúton,
amin a Göncölszekér kínosan elburkol.
Tél van. Már nem kellenek a villanyok.
A frissen lehullott hókristályoktól, mintha leestek volna a csillagok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-13 06:37:26
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-13 06:37:26