Éjszakai üres járatok

Senkinek nem tűnik fel,
hogy a bizonyosság a hiány hiánya?
Tények hitelével játszó égi tünemény.
Napra ütemezett magány-poézis.
Gyűrötten szorongsz,
magad elé motyogva.
Unatkozó szembe-arc.
Farzsebében kurvák snapszeroznak.
Telik az idő, be is, ki is.
Ami létezik baromság - kiszórod.
Diszkont, önerőből leértékelt szavak,
a szélbe-kibeszélve.
Csak a vizelet folytonos és a macska
dorombol, az eb vonyít, a kacérságot
rápróbáljuk dramaturgiailag a kishalakra.
Talán mégis jobb lett volna,
ha hallgatsz. Vissza a palackba.
Holtbiztos a halál.
Beomló, könnyű föld a jussod,
csak egyszer ütnél vissza, hogyha fáj.
Ma ismét Hamlet vallat.
Az űr kegyelméből
barlangos csöndbe fúl az angyali karzat.
Üreskedik az öröm, kis herceg.
Általad lettem erős,
bolyhok ágyéka,
jogarod füstöt liheg.
Ne közelebb a bentnél.
Üss nagyobbat, mintha szeretnél,
hétköznapok elkoptatott trónusán
még tart a tél, s a tromf a zöld
sirály.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-05 16:12:49
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-05 16:12:49