este



és meghalljuk a másik arcát
mutogatnak egymásra
mindig leejtek valamit, magamra mégsem tudok haragudni
felesleges felsöpörnöd bármit is, a tisztaság itt rég nem látszik
minden csak az önbizalom hiány kétségbe esett csillapítása
hogy sosem találtalak meg
néha megmérem a lázam, csak úgy
vagy felkelek hajnalba fogat mosok
régi slágerek dallamán sírok
leporolod a kezed, pedig semmit sem csináltál
mindegy
semmi sem hiányozna,
csak az a lyukas autóút
mindig azt képzeltem épp helyre ráz valamit
de látod, csak szétesett tőle mindent
és ha mi porcelánból, vagy üvegből vagyunk
legalább törjünk össze
ahogy illik





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-07 13:06:17
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-07 13:06:17