Őszi monológ


Ez sem lesz más, mint egy átlagos ősz,
Sajduló fénye már nem érlel veteményt.
Madárrajok húznak szürkülő fellegekben,
S elárvult földeket ringat a szél.

Romlatlanul zöldell a vadon még,
S a domboldal felett, mint végtelen film,
Tekereg szabadon az emlékezet,
S feledett helyeinken őrtüze ég.  

Szederinda szárad, harmatozó
Hajnal szemhéja rebben. Augusztus
Emléke él még sápadhatatlanul,
A búcsúzkodó kertben.

Csendül a csönded bennem,
S már ez az ősz nélküled ér.
Ez már nem az a vers,
Ez már nem az a szél.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-28 10:43:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-28 10:43:50