Állapot

nem érzed a kalapálást a mellkasodban,
nem azért, mintha nem dobogna a szíved,
csak eltávolodtál magadtól. nem érnek a
szemedhez könnyek, nem mintha kiszáradtál
volna, de nem érzel semmit. életjelnek
gondolod a haldoklás jeleit. eszedbe
jutnak, amik soha nem történtek meg
veled. hallgatod a csendet, amit
egyébként nem hallanál, szólnál, de nincs
hangod, sehol se hallanak, nem
gondolkodsz, új parancsok hajtanak. csak
megcsonkított pillangók letört
szárnyainak effektusa gyakorol hatást
rád. ha ásítasz, se könnyezel. nincs idő,
tér. ahelyett, hogy lenne valami, semmi
nincs, de mintha ugyanazt látnád. per
pillanat így marad minden.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-25 06:33:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-28 15:36:46