Zsuponyó Gábor : Irodalmon kívüli

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37302 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
Petz György: A nagy kékséghez
Czékmány Sándor: elfelejtett tartozás Istenre Halálra
Albert Zsolt: Hanghorizont
Kiss Anna Mária: Assisi ( Karsai Annának )
Nyári László: Szélkerék
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 2 órája
Pataki Lili 3 órája
Szilasi Katalin 5 órája
Bara Anna 5 órája
Gyors & Gyilkos 13 órája
Boris Anita 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Berényi Klára 2 napja
Dezső Márton 2 napja
Bertók László 2 napja
Virág Tamás 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Nagyító 4 napja
Csiki Melinda 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Szakállas Zsolt 12 napja
Albert Zsolt 12 napja
Farkas György 13 napja
FRISS NAPLÓK

 Etzel Mark Bartfelder 17 perce
az utolsó alma 44 perce
EXTITXU-UXTITXE 1 órája
Baltazar 1 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 órája
Hetedíziglen 2 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 15 órája
Conquistadores 15 órája
történések 18 órája
Zúzmara 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 napja
Vendég 2 napja
nélküled 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Irodalmon kívüli

álmok járnak önelégületlenségben
s kelnek a porszőrös utcákon
nyomdokaikban kátyúk
hogy harcoljunk, meg küzdjünk
a belénk táplált álmokért

a köldökzsinór elszakadt…

unni már
hogy a psziché is csak emésztőrendszer
szó és szar is egyre megy
meg egy helyre
nem többször
csak egyszer

olyan, mint a csatornaszag…

az irodalmon kívül írni
csak azt ami jön
színnel írni
meg szín nélkül
zsírkréta csak mind
amit felver majd az eső

a betonváros a vázlatokat fecnikre tépi
tervezni álarcot
bűnözni is
meg vegetáriánusnak lenni
mind ahányszor harapnak majd
tisztességesnek lenni
adakozni
hogy majd a rászorulók helyett
elverjék az adományokat
az öltönyös faszok

érzelmesnek lenni továbbra is
meg tisztességesnek
s lenni akkor is
ha ürülékből van
és nyakig ér már az egész város

psszt…

csak nyelni
nem baj, hogy szembeszél
csak hugyozni tovább
s nézni a város pisztolycsövét
inhalálni zaját
nyelni az összemosott színeket a tájban
hagyni, hogy indigózzák olcsóságaink
meg nyomorúságaink
ne tűnjünk ki
jobb sablonnak lenni
bégetni tovább a nyájban

legelni
s iratkozni önismereti tréningre
venni egy kis agyszappant
hagyni
hogy mossanak tovább
a lila alkony-sötéttel

hagyni póznákon teregetni lelkek anatómiáját
a negyedikről öntenek nyakon moslékkal
de csak hordani tovább álszent szüzek glóriáját
mintha mások lennénk
s nem zavarna senkit
ez az egész

csak szemet hunyni
térdepelni tovább
öltönyös faszokat ’ szopni ’ újra
megaláztatni magad
hogy aztán verjék az arcodra
csak kisétálni boldogan az irodából
markokban tízezrekkel
majd formába hozni olcsó ribanclelkeket
s tettetni továbbra is
hogy amit más tudna adni
az nem kell
mert mekkora bűnt követ el
ha zöld gerinces cigarettával kínál
s kár ülni mellé a párkányra feszes seggel
csak invokálni hiába
hogy milyen nézni is
szürke betonkérgét a valóságnak
s lapozni impulzuslapokat
melyekből sorra tépik majd a verseket
s nem többször
csak egyszer
csak egyszer nézni az ablakokba mélyen
nézni ahogy derékig ér az éjszaka
s minden alkalommal fuldoklik a Hold
a fényében
újra és újra

nézni tabuhártyás szemekkel
ahogy mindenki leszarik mindent
öncélú magányban locsolni tovább
bőreinket a mocskos lámpafénnyel

betakarva a csillagos eget…

nem foglalkozni soha semmivel
az éhbér az előszobában a csekkekkel veszekszik
s együtt marcangolják a küszöböt
odavisítanak néha
melyre fújva egy leheletnyi füstöt
attól megnyugszanak
nem éhes már senki?
továbbra is jóízűen szarni más taposómalmába
meg álmába olyan
mint észre sem venni
hogy köpnek ránk
mi meg magunkra
meg egymásra
kire legbelül féltve gondolunk
mintha élnénk mégis
egy széthullott törzsként
s írunk tovább
csendesen
az irodalmon kívül
egyetlen
iroda lomként…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-21 11:11:02
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-21 11:11:02


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-18 12:01   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 11:54   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 11:34   Napló: az utolsó alma
2020-09-18 10:56   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-18 10:53   Napló: Baltazar
2020-09-18 10:51   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-18 10:46   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-18 10:16   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-18 10:15   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-18 10:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ