Öt megálló (éjszaka)

Már érkezik is lassan az utolsó.
Meglepően sokan vannak.
Valahol messze, a peron túlsó
Végében – hogy elérjék – szaladnak.

Mintha nem lenne elég világos,
Bemondják, hogy ma már több nem.
Elnyúlik az ülőhelyen egy álmos
Tizenéves és borúsan töpreng.

A szőke vidám bálba öltözött,
De kisírt arcán elfolyt a smink.
Túlparfümözött testek között
Kihívó ruhák, egyforma nincs.

Csöves kiabál. A senkinek beszél.
Nappal talán fel se tűnne.
Itt állandó az izgalom, a veszély.
Terjeng a kalandos éjszakák bűze.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Fájdalom Lepkék (, 2013)
Kiadó: IMEA
Feltöltés ideje: 2013-11-11 20:23:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-11 20:23:56