Éjjeli Menedékhely
Az utcákat csak a szenny,
a bűn és a köd borítja.
A jéghideg eső csapkodja arcodat.
Sietős léptekkel hagyod magad
mögött a várost, hogy hazaérj,
mielőtt utolér az alkonyat.
A megfáradt embertömeg
cipeli a mindennapok terhét.
A válladon te is hordtál oly’ sokat.
Innen nincs kiút, ne menekülj,
elfogyott már az erőd, hogy
szétfeszítsd az évszázados rácsokat!
De valahol legbelül, ahol nem láthatják,
és te is csak érzed.
Van egy hely, ahová a lélek menekül,
és ahol ő van, ott neked
sem kell félned.
Ez egy éjjeli menedékhely.
Itt a rossz álom sosem ér el.
Ha kéred, veled ég el!
A vágyaid erejével.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-09 14:06:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-09 14:06:40
