Ringybaba / NyápicS.A.

Magányosan példa nélkül állok, falánkok a céda
vérű lányok. Mesékből kilépsz, másokat taposol,
az eredeti csóró, a másolat vagyonos. Vagy
agyhalott vagy, vagy katatón vagy.

A fogyasztónak nem termék, mit nem emészt, őt
csak emésztené a gondolat és kiköpné, mert
íztelen, rágós, mert műanyag, így elveszi a
kedvét. Nézem az arcotok, látom az alkoholt.

Félbe hagyták a kikaparásotok a szarból, ott
tenyereltek benne, és félig benne az arcotok.
Önvizsgálatod tartod, diagnózisod agyhalott.
Lelked fagyasztott, szíved lapos,
személyiségjegyed kaparós.

Kit érdekelnek a titkaid, ne áruld el magad, nem
egy ritka kincs. Rossz szavakat használsz, a
szeretlek gomb már kopott, az őszinteséget már
alig nyomod.

Az arckifejezésed csábos, silányan érzéki, ha a
szenvedély engem elborít, szerintem térjél ki.
Áruk vagytok, mindenki raklapon, ha azt hiszed,
hogy érdekel, amiket művelsz azok, nem hobbik
meg szenvedélyek, hanem kényszerek.

Nektek fájóan mondom ki, amin csak félve
nevettek, hogy rájöjjetek, hogy a létező helyes
tabuk ellenére a tévesen kijelölt tabukkal már
két generációt félrevezettek.

Mellettem sosem fog rólad szólni a történet, az
energiavámpír kisugárzásomtól romlik a közérzet.
A visszataszító jellemem zombikat fölvértez,
teljes joggal éreznék magukat miattam
mindenkivel szemben fölényben.

Elveszem az önállóságod, azt hiszed, a
gondolataidban olvasok, azt hiszed, hogy én
irányítalak, és nem tudsz lenni önmagad.

Örülsz, hogy megszabadulhatsz tőlem, mert csak
rontottam a levegőt. Olyan feszültséget
keltettem, hogy az általam keltett diszkomfort
is önmagadnak megbocsáthatatlanul kényelmes.

Énmiattam haragszol másokra, megromlanak az
emberi kapcsolataid. Az én lúzer társaságomra
leszel rászorulva, mert nem szabadulsz a negatív
energiáimtól már soha.

Meg van már mindenre az okod, hogy másokat
hibáztass? Nem vagy túl konok, hogy a saját
szerepedet tisztázzad? Az internetnek hála,
tudhatsz mindenről. Mindenkinek a saját
választása, hogy be, minek dől?

Nem lehet, hogy ez a nézeted alaptalan eszme?
Azzal, hogy tökéletes vagy, át vagy csak ejtve?
Nem lehet, hogy minden megerősítés kétes értékű,
és ahhoz kell, hogy ellenőrizzék minden téves
lépésünk?

Nem lehet, hogy minden félelmed alaptalan, és
nem téged véd? Hogy minden érdeked takarva van,
és eltévedtél?

Mindent elhitetni hivatott a bálványod lett, így
mindenkit megszivatott az ármányos tett.

A hatalmát unod, nem eléggé, mert sekélyessé
tett, muszáj alábuknod ahhoz, hogy elmélyedjél,
mert ha csak az átlagemberben keresed a hibát
önmagad ölöd, a sátán a mennybe ment, fennt
van az ördög.

Ezért nem hiszed, hogy ami jó az rossz. A célja,
hogy ne ismerd fel, csak szórakozz. Elhiteti
veled, hogy ellene lázadsz, nem szívleli, hogy
van eszed, helyetted választ.

Aki neked jót akar, ellenszenvet áraszt. Magát
beállítja józannak, szeretete álca. Megtanít az
önzésre, miközben jónak hiszed magad. Beborít a
ködképpel, ami mindent takar.

Kifizettet mindent, amit ő költött el. Irigyednek
hiszed, pedig közömbös lesz.

Látszik, hogy a cukiság a legordasabb eszme, aki
nem olyan, de úgy csinál, azok fellógatva lesznek.
Utánuk a pusztítás, elrohadt a lelke. Aki téged
puszikál, elsorvad a teste.

Én adok egy ultimát, megszólal, hogy szere’,
helyette inkább pucsíccsál, elolvad a jeged.
Csak lényeget mutizzál, befogtad a szemed, most
az agyad szublimál, feloldhatatlan ellen’.

Ha benned semmi nincsen, a cukiság az egyetlen
út, ha bunkó vagy, a sérelmeiden magad nem
tetted túl. Ha normális vagy, úgy érzed bántanak,
morálisan neked is ártanak.

Felveszed a szerepüket, és gonosz dolgokat
teszel. Azt mondod, hogy felejtsük el, ha a
szembenézés gondokat jelent. A sok sérelemtől
megtérsz és a félelemtől válsz újra sértetté.

Kívül belül ugyan olyanok vagytok. Ebből derül
ki, hogy valamit takartok.

Nekem is félre kéne löknöm a gyengébbet, az úr
helyett hibáztatnom kéne a cselédet. Te közben
legyél pc és csodálkozz gyakorta, hogy a te
ideológiád tesz tönkre mindent valóban.

Kirakati bábu vagy, akit nem árulnak, csak
bámulnak, ha van rajta egy szál ruha.

Érzem, hogy ez kellemetlen, nem bírod már
cérnával, kitépem a szervedet, mert megtiltod,
hát mért sápadsz. Képen vagy épp fejbe vertem,
meginogsz hát két vállra, kifilézem vagy
megsebeztem, megkínzom hát vér által.

Egyszerűségeddel akarod érzékeltetni az
összetettségedet. Richtig még mindig nem önmagad
vagy magad forrása. Csak ha hisztis elkényeztetett
idegbeteg szűzribanc vagy, az még nem azt jelenti,
hogy összetett. Te, mint egy gomb, vagy egy kocka
bonyolultságával bírsz. Érvelési technikákkal is az
életre életmódtanácsokkal és praktikákkal gründolsz.

Nevetek azokon, kik azt mondták régen, ami nem öl
meg, megerősít, aki alaptalanul használ ilyen
közhelyeket, hiteltelenítve azokat, azt el kell lökni.
Infantilis felnőttekké váltatok, tovább lehettek
gyerekek, most még hamarabb nőnek fel az állatok,
mint a fiatal emberek. Danielle Steele-en
szocializálódott, agymosott anyukák, segget kinyalt,
talajt vesztett gyerekükön nem látják meg a rabruhát.
A jót rossznak, a rosszat jónak hiszik, mindig éppen
fordítva, mindig csak az y-generáció másik tagját
nézik zombinak.

Mi korrektséggel vívtunk ki tiszteletet egymás
felé, nem mosollyal, csak a devianciákat
büntettük rossz szóval, még a különc hencegőknek
se volt dezodora, ma jól fésültek, mi egykor
kócosak.

Nagyon rossz fej vagyok, mert rosszul veszem a
tréfát és az ideg is szétbasz. Nagyon
ellenszenves figura vagyok, önző, egoista és
nárcisztikus. Szeretem a békétlenséget, az
értelmetlen vitát, az indulatos provokációt és
mindenkit megalázni. A kölcsönösséget, mint
eszmét megvetem. Nehezen kezelhető, indulatos,
sértett és büszke vagyok, lefagyasztom a
környezetem. Kifejezetten kellemetlen és
barátságtalan alak, a kapcsolati tőkét nem sokra
tartom, a véleményemet mindig másokra
erőszakolom. Szeretem leírni azt, hogy cinikus
és vicces vagyok, és szeretem a vidámságot, ha
annak érzem magam. Rólatok igyekszem mindig
hiteles tájékoztatást nyújtani nektek. Rühellem
a neten rendületlenül vicceskedőket, mert azt
kriptává akarom tenni.

Elfordulok a tömegtől, mert azt mondták,
hogy nőjek föl. Van az a messzeség,
amitől létrejön az akaratgyengeség.

Felhívják figyelmem hiányosságokra,
rájövök, alkotni szívás korlátozva. Rend
van kívül-belül, azt vettem észre, a
lélek elszállt, a tetem részeg.

Egyszerű lelkek mércéje a jófejség,
vigyázok, nehogy a renomémon folt essék.
Nemrég száz ismerőssel vettem fel a
kapcsolatot, túlárad bennem az aggodalom.

Az emberi hang annyival szebb a
hangszerénél, mint egy ember az
aranymetszésnél. Bujdoklok vagy csak
fuldoklok, a víz is takar, a káoszt
keresi a szívem, mert krízist akar.

paródiát készít a monty python
a megrendezett symphonic liveról

A bálványod elmondta, hogy nevesd ki a
prédikátort, csak téged nem érdekel, hogy
miért hibázol. Az eléd vetített álmok
délibábok, nem tesz jót a bőrödnek, ha a
kultúrmocsokban térdig gázolsz.

mindent elvesztesz, amit veled szemben
illedelmesen, amit megengednek

Úgy ölik meg lelkedet gyilkos eszmékkel,
mint ahogy egy átütő kardot egy selejtes
pajzs lefékez. De ekkora hülyeséget
elkövetni hogy lehet, úgy viselkedtek,
mint a legéletképtelenebb kóklerek. Még
csak fontolóra sem veszitek, hogy
tévedhettek, a magatokra ismerés, mint
örömforrás, nincs jelen az életetekben.
Kopog a szemetek a szellemi
táplálékhiánytól, ezért mindent egymás
szemére hánytok. Bárkik vagytok és a
bárkik eltűnnek, átiratok, amik már
kiderültek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-08 19:18:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-28 16:05:51