egy viseletes kabát a széken
hideg sparhelt
fa nincs gyufa is elfogyott
megannyi rojtosodás
az öreg barbár
már nem szív cigarettát
tüdejét átjárta az idő
hasadékot tett rá
egyre inkább várja
onnan föntről pisálja le az Isten
a marokból kicsúszott szeretést
ragadja ki elaludt álmokból
