Naponta megteremtelek magamnak

Kezedben fénylő karmesteri pálca,
ha meg se mozdul, mindent csak akarsz,  
akaratod az eget körbe járja,
ott béke van, csak bennem dúl a harc.

Naponta megteremtelek magamnak,
hogy gondolatban megtagadjalak,
a léted lenne számomra az ablak,
amelyen át világíthat a nap.

Égi karnagy, kétségem bocsásd meg,
keresésedre életem ha rámegy,
majd úgyis eldől, merre létezel,

az univerzum melyik szögletében
vagy te, vagy a világmindenség éppen,
s majd egyszer a bírám is te leszel.

2013. november 3.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-04 04:29:52
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-04 04:29:52