Szentiment

Nekem csak az a típusom, aki
bírja a habitusom. Fogadd el
a rossz hangulatom, ha van
házad, remélem ott aludhatok.

Rám hozod a frászt azzal, hogy
jó kedved van, ezért tanítalak
téged móresre majd. Én nem
véletlenül vagyok tele beteg
gondolatokkal, egy igazi nőnek
a szerelemre ezzel okot adok
majd.

Nem tudsz jobb belátásra bírni
féktelen haragomban, a
munkahelyi stresszt képzeld el
hazahoztam. Úgy érzed, hogy
el kell hagynod, mert nincs az
a benyomásod, hogy rendbe
vagyok.

Nyugodtnak hiszem magam,
pedig én vagyok az idegbeteg,
én megfontolt vagyok, ne
nevezz hirtelennek. A negatív
energiám olyan terebélyes, az
életed velem kell leélned.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-21 18:33:58
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-22 19:10:31