Nem vakultam meg (Változat)

Mi történt volna, ha megvakulok?
Elárasztanak a gondolatok;
a homállyal teli csarnokokat
megzavarhatja, ha felkel a nap.

Nem vakultam meg, megoperáltak,
elkövethetek látszó hibákat,
az élet ilyen: ha fogyatékos,
mindenek előtt még megacéloz

testet és lelket, feladni soha
nem ad engedélyt, nem oly ostoba,
hogy vakon menjen az út végéig,
mert ezért őt soha meg nem értik.

Nagyon cseles lett volna a vakság,
életem végén egy bizonyosság,
hogy soha, semmit én nem felejtek,
de azt nem tudom, évek vagy percek

választanak el a végtől. Nem kár.
Messzire látó lett az a szempár,
amiről azt hittem, besötétül,
és ő lett világosságom végül.


(A hála tizenkét sora)

Kedves doktornő, önnek köszönöm,
a vakság nem ez; "majd csak kinövöm",
növekedésre már idő se jut,
baja elöl ember hiába fut,

utoléri a végzet valahol,
egy vak kutyája egyre csak csahol,
nem rám haragszik, mert már látom őt,
tétovák közt a következőt.

Én bátran lépek, nem tapogatom
a járdát, járni segít a botom,
kösz, hogy látóvá tette a szemem,
olvasok, írok, és emlékezem.

2013. október 16.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-16 07:25:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-16 14:25:54