A Mennyország





A mennyország egy örökké tartó
nyári délután ott a fák alatt,
a tó közelében hol úgy szerettél,
soha sem megy le a Nap
a hegyek fölött vöröslik szépen,
kedvesen dédelgetve a földet
melegével, a hely ahol
érzed hogy velem kell beszélned,
a beszéd itt már a szavak értelmében
pihenő lélek, s az örök egymás felé fordulás
végtelenjében a boldogságtól repedező
szívek megnyílnak s érett belsejükből,
dől az élettől dagadó szeretet,
itt nem tudod letagadni fényességedet,
van időm rád, csak rád van egy mindenségnyi időm,
tudjuk ezt mind a ketten,
s ezért némán nézünk el a hegyek felett…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-15 09:55:54
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-15 09:55:54