Titkaid
Az éj nyila fúrta át szívem,
mérge ezer jajjal hallgat.
Lelkem roskadva hull a halál
iszapát nyelve és véres szememből
könnyoszlop láncol a föld mocsarába.
Távoli mennydörgés hangja! Irgalmazz!
Gyenge nádként hajlok,
erőtlen testemet kezeid feszítik.
Görcsbe rándulva hurcolom
béklyóit múltad titkainak,mely habzó sikollyal
szakítja szét erjedt életem.
Távoli mennydörgés hangja! Irgalmazz!
Ezer kínnal égek,hajam gödrökbe
húzza a véres konc,torkomhoz
élesen feszül a sötétéség gyötrő
pengéje az elhallgatott
árnyak kegyetlen hörgésében.
Uram, mennydörgő hangoddal irgalmazz!
Mérgeddel átitatott szívem kifordult
csavarodva lógó fejem felett.
Kiszakított nyelvem némaságot fogadva
várja könyörtelen pusztítását
homállyal fedett dolgaid guillotine-jának.
Én Uram,Istenem! Mennydörgő hangoddal irgalmazz!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-06 21:26:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-06 21:26:05
