Majd amikor

majd amikor az ágyon hanyatt,
amikor lötyög a húson a bőr,
amikor a megvéknyult arc ínyre
ereszkedő szövetén átrajzolódik

a foghiány, amikor motyogásként
csúsznak ki a feltüremkedő
emlékeket idéző szavak a szájon,
amikor a fájdalom körbeállja

a nappalokat és éjszakákat, amikor
a bizonyosságot egyre ritkábban sebzi
jövő idő, amikor olyan gyakran
látogatnak a közeli hozzátartozók,

mint máskor esztendeig sem, és
amikor saját halálukra gondolva
irtózva és tehetetlenül lesik
a csontok közé visszavonuló húst

a kézfejen, a szürke, pergamen-
szerű bőrt, aminek méltóságot
kölcsönöz az ismeretlen,
amikor a nővérek telefonon

tudósítják a rokonokat a gyengülés
egyre nyilvánvalóbb jeleiről,
zavart cselekedetről, mondatokról,
amikor azok a távolban várnak

egy hírt, s amikor megérkezik,
megnyugtató bizonyosság lesz az,
hogy megy minden tovább –
s az idő majd rajtunk is betelik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Az időben rend van (, 2011)
Feltöltés ideje: 2013-09-21 16:08:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-21 16:08:22