Majd amikor
majd amikor az ágyon hanyatt,
amikor lötyög a húson a bőr,
amikor a megvéknyult arc ínyre
ereszkedő szövetén átrajzolódik
a foghiány, amikor motyogásként
csúsznak ki a feltüremkedő
emlékeket idéző szavak a szájon,
amikor a fájdalom körbeállja
a nappalokat és éjszakákat, amikor
a bizonyosságot egyre ritkábban sebzi
jövő idő, amikor olyan gyakran
látogatnak a közeli hozzátartozók,
mint máskor esztendeig sem, és
amikor saját halálukra gondolva
irtózva és tehetetlenül lesik
a csontok közé visszavonuló húst
a kézfejen, a szürke, pergamen-
szerű bőrt, aminek méltóságot
kölcsönöz az ismeretlen,
amikor a nővérek telefonon
tudósítják a rokonokat a gyengülés
egyre nyilvánvalóbb jeleiről,
zavart cselekedetről, mondatokról,
amikor azok a távolban várnak
egy hírt, s amikor megérkezik,
megnyugtató bizonyosság lesz az,
hogy megy minden tovább –
s az idő majd rajtunk is betelik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Az időben rend van (, 2011)
Feltöltés ideje: 2013-09-21 16:08:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-21 16:08:22
