A fiú és a hasonmás


ha az ablakon kinézek: látom
ott ül velem szemben a padon
meredten bámul maga elé
s hordja a pólóm-farmerom
a cigit mint én úgy sodorja
a cipője ott kopik ahol az enyém
neki az őszi nap von glóriát feje köré
nekem a neonfény
a boltban sorban állás közben
ahogyan elém lépett
sorra vettem az anyajegyeit
mint a csillagképek
mértani pontossággal egyformák
a karján a karomon
a polcról előlem veszi le a könyvet
a kiszemelt nőre helyettem mosolyog
a büfébe mindig előttem csúszik be
s viszi az utolsó pizza darabot
a szavakat ő forgatja bennem
ha zavarba jövök helyettem dadog
a kutyám őutána veti magát
hiába hívom én is - egyedül maradok
felveszem a harcot farkasszemet nézünk
erőm fogytán egyre kevésbé tudom
az ablakban állok s kifelé nézek
vagy cigarettát szívok szemben a padon






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-13 21:32:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-13 21:32:42