Zsuponyó Gábor : Kettesben a Lá(b)nyommal


 
2841 szerző 39165 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 1 órája
Ocsovai Ferenc 2 órája
Kosztolányi Mária 2 órája
Tímea Lantos 3 órája
Bara Anna 3 órája
Horváth Tivadar 3 órája
Szakállas Zsolt 4 órája
Tamási József 4 órája
DOKK_FAQ 5 órája
Szilasi Katalin 5 órája
Ilies Renáta 7 órája
Francesco de Orellana 12 órája
Vadas Tibor 13 órája
Gyurcsi - Zalán György 23 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Nagyító 1 napja
Valyon László 2 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 1 órája
az univerzum szélén 3 órája
Paricska. Életmű 5 órája
nélküled 7 órája
különc 8 órája
Baltazar 13 órája
Bátai Tibor 23 órája
Sin 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Janus naplója 2 napja
Zúzmara 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
csega 3 napja
Hetedíziglen 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Kettesben a Lá(b)nyommal

Magam szemeiből is tintával locsolt gerberák és petúniák nőnek. A világból kihunyt csukott szemek is beisszák a papírból szavaim. Kovácsolt vasszempillák festenek a kapu elé, s úgy fogadnak mintha hazaérkeznék Hozzád magam is.

A gyapotfelhők is horizontok mögött bujkálnak, nem vagyunk messze egymástól, apró darabjaim…
Minden nap hőségben ébreszt a fájdalom, elpocsolyásodott arcom kitépem a verítékező álmokból, s Hozzád csepegem Drága Kislányom.

A virágoknak látszólag könnyű, hisz mindig jön a kókadásra valaki, hogy fellocsolja őket szépségükért.
De ki locsol fel bennünket az életből – a tetszhalálból – ha minden nap úgy pirkadunk, hogy köteleken akarjuk látni lógva a kaszást?!

Akkor én sem vagyok különb…

Szívem progresszíven ver, halmod alá visznek a pszichedelikus dallamok. Melléd fekszem – bolondnak tűnhetek más szemében – hogy magamban Veled társalgok.

De hisz élsz bennem!

Virágaidon tündérek zenélnek éppen – békésen -, én táncolok érted különféle helyeken. S nap, mint nap közös emlékeink invokálnak, hogy keljünk fel mindketten, egymás mellett, minden nap.

Itt ülök a parcellamezőkön, mely a társasjátékban egy ’ egy életből kimaradsz ’ lépcsőt szimbolizál, de érzem, itt ülsz mellettem a zöldre festett óceán lócán. S fogod kezem a fűszálak tornyán, hol te szirom vagy, s én leveledként létezem…  

A családi parkoló tündérkútja nyughelyem, s vizet merítek onnan, hol te szabad vagy a manókkal, én börtöneim hangrácsait tépkedem, meg önmagam nem létező határait.

Látod, most is egy asztalnál ülünk…
Én – Veled…
Te – Velem…
Te – Belőlem…
S én Belőled étkezem.

Villásreggeli.
Kanalas ebéd.
Késelt vacsorák.
Életválaszték.
Élet!
Én miattad éhezem…

Neonfényű kebleidből ennyire futotta, az örökzöld fenyvesek mellett, hogy invokáljuk irigyen a másokra húzott citromsárga szerelmeket.

Hol eggyé olvadtam a földdel, darazsak szaglásszák papírjaim, bordáim halmok, kezeim-lábaim gyökerek.
Kapaszkodom Benned!

Szívem nap, mint nap részese az oszlásnak, gerincem, s koponyám kopjafa, s levágott keresztek – nem hiszek istennek - ki gordiuszi csomót kötött a tarkómra.

Tépj szét!

Tépj, ha tekergő sztrádáin trippelek, s kövezz meg újra és újra – a rezgő nyárfák alatt – hol a hársfák is hárfán harsognak mellettem, s ítélj bűnösnek, vállalom, ha csak így láthatom Kislányom:

Álomittasan, fejbe lőve a hétköznapok szürke ágyúival.

Valóságvedletten vándorlok szirénköhögött utcákon nektárjaiddal, szorgos méhek verítékező munkájaként, s ragacsosan ülök mézeként, a csend szirupjaként.

Tördelem a pepitatáblákat értelem nélkül, s kereslek Téged, életem színességét.

Érzem, hogy virágzol… S tudom, kisétálunk majd ketten a homályos kapun, kézen fogva, hol most egyedül kelek át, s nem érdekel, ha többé én sem látszódom…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-12 04:04:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 04:04:45


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-15 20:56   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:37   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:32   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:24   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:52   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-15 19:49   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:41   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:26   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-15 19:05   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-15 18:42   új fórumbejegyzés: Bara Anna