Minden nélkül

Nem fog eszembe jutni az a szöveg,
amit nem volt időm lejegyezni,
így elfelejtettem.

Ha lett volna nálam papír,
toll vagy telefon, akkor a rákészülés
miatt nem találtam volna ki.

Alkalom se lett volna rá.
Hülyén nézett volna ki, ha elkezdek
futni tollért és én nem szoktam
más embereket látni rohangálni.

Különben is nagy volt a zaj ahhoz,
hogy telefonra mondjam rá.
Mondhattam volna, csak az én
telefonbeszélgetés-imitálásom
láttán nem hitték volna el, hogy
én értem, hogy a másik mit beszél.

Egyik gondolat a másik után.
Még a rímekbe kapaszkodva sem megy
könnyen. Ha a rövid távú memóriámból
próbálom áthelyezni a hosszúba,
akkor meg a fonalat vesztem el.

Sokszor már attól, hogy a toll hegye
a papírhoz ér. Van értelme bárminek is?
Zaklatnak a gondolatok. Újra fel-felmerülnek.

Aki olyan halálra számít, ami előtt
elmondhatja: „végre kiadtam magamból
mindazt a tudást, ami nyomasztott!
Most már nyugodtan halhatok meg.”
Az állítsa magáról, hogy nincs már mit
tanulnia, ami a hasznára válna.

Próbálok nem gondolni a legújabb
ötletemre, amíg nem osztom meg,
nehogy telepátiával átküldjem valakinek,

és időpazarlónak fogom tartani azt a
helyzetet, amikor eszembe jut valami.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-28 20:04:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-28 20:04:46