Fentről, lentről akrosztichon

„Hová lettek a családi ereklyék,”  
olajmécsek, meleg falu kemencék,-
viaszruhás régi gyertyatartók,
álomjárta megfakult vánkosok,-

lépésektől kopott barna szőnyegek,
estéken forgatott verseskötetek,-
testektől foszlatott tarka szövetek,
titokban kapott szerelmes szövegek,-

elfeledett, késve tett ígéretek,
közönnyé fagyott sóhajok, tekintetek,
alaktalan térbe szóródott szavak,
könnyekből egybefolyt kiszáradt tavak,-

ösvények, miket a folyondár benőtt,
sólyom, kit az ellenség orvul lelőtt,
ősvadnyomát rejtő elveszett erdő,
űzők zaját nyelő visszhangzárt mező,-

nyíló virágba hullott fogantatás,
éltet jajzók, sírva jelzett hálaadás,-
mindenek Urát dicsőítő imák,
engesztelésül mondott letániák?-

Rózsáik a fénylő oltárt ölelik,
papnők, és szálló lányok anti-idill
éneke az akrosztichonra felel,-
„szellemképüket az utódok őrzik.”


____________________________

- Az első idézet, Kálnoky László: "A kegyelet oltárán" című versének kezdő sora.
  - A második idézet, Kálnoky László: "A kegyelet oltárán" című versének befejező sora.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kézjegy 19. Tolna megyei alkotók antológiája (Szekszárd, 2013)
Kiadó: "Kézjegy" Tolnai Tollforgatók Klubja
Feltöltés ideje: 2013-07-19 19:25:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-19 19:25:56