fordulat
Nem más, mint menekülés,
amikor állam a tenyeremben,
miközben zakatol, mint az érverés
fölöttem és alattam.
Szelídíthetetlen.
Öncsalás lesz csak, ha hagyom,
csóvát vessen a nyár korhadt szívemre
vagy mint nemes vad harapjon
belém. Maga tudatlan
és legyőzhetetlen.
Szembe fordulok hát. Hadd javítson.
Vagy törjön be. Ne lessek titkot. Hadd legyen
a helyem az, ahol vagyok.
Ne lássam az arcát
az Arctalannal szemben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-18 14:45:26
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-18 14:51:24
